4 hónapja vagyok mellrákból gyógyuló. Rengeteg kérdés talált meg ez idő alatt és már előtte is. Van olyan kérdés, ami már akkor foglalkoztatott, amikor még nem is sejtettem, hogy ennek a "csoportnak" a tagja leszek (ez egy olyan csoport, ahova senki se vágyik, és senki nem örül, ha csatlakozol :D), van olyan kérdés, ami a diagnózissal együtt vagy azóta érkezett, és vannak olyan kérdések, amiket másoktól kaptam. Ezekből szemezgettem kicsit most magamnak és nektek.
Amikor arra gondoltam, hogy rák, akkor mindig volt bennem egy erős ellenérzés, hogy még a szót sem tudom, nem akarom kimondani. (A családunkban voltak megbetegedések, de valahogy ezeknek a részleteibe nem láttam bele, mert még kicsi voltam, vagy távolabb volt tőlem térben és időben.) Amikor azt gondoltam, hogy rák, akkor mindig csak azt láttam, amit a filmekben, főleg a Szerelem erejével című filmben, hogy kopaszon, kínlódva térdel az emberke a fürdőszobában, és meghal a végén. Hát csak szólok, hogy nagyon más! :D Legalábbis nálam! De most, ebben a blogban, ebben a bejegyzésben magamról írok, tehát csak az én nézőpontomat tudom leírni.
Valahogy mindig éreztem, hogy dolgom lesz ezzel. A legnagyobb félelmeink nagy része sosem valósul meg, de van, aki hiszi, hogy amin agyalunk, amivel foglalkozunk, azt be tudjuk vonzani. Én valahogy mindig is éreztem, hogy valamilyen betegség formájában egyszer megnyilatkozik az a sok elfedett érzés, ami bennem volt. Persze tartottam tőle, meg igyekeztem nem gondolni rá, de ha visszanézek az utóbbi 20 évemre, kábé egyenes volt az irány.
Fel is tehetem magamnak a kérdést, hogy miért nem figyeltem oda jobban, miért nem törődtem magammal, miért nem oldottam meg a problémáimat? Hát igen, ezekkel a kérdésekkel lehet zsonglőrködni, de nem nagyon érdemes, mert most ez van, és kész.
A mi családunkban sajnos elég sok daganatos megbetegedés volt, de csak a férfiakat érintette - eddig. Mindig is ki akartam új dolgokat próbálni, és sok dologban vagyok első a családunkban: én vagyok az első, aki diplomát szerzett, ráadásul kettőt, akinek jogsija van (nőként), nyelvvizsgát szereztem, mindig és folyamatosan tanulok. És nálam diagnosztizáltak először mellrákot. Oké, ezt mondjuk kihagytam volna a kipróbálandók közül.
Nálam tehát nem genetikai eredetű a daganat kialakulása, hanem lelki, pszichoszomatikus, szerzett, kinek melyik kifejezés tetszik. Régebben is elég jó voltam abban, hogy ha valamihez nem volt kedvem, gyorsan előidéztem egy jó kis hasmenést vagy refluxot. A hosszú távú distressz (negatív stressz) pedig megbetegíthet, ebből írtam legutóbbi szakdolgozatomat is egyébként. Mintha csak magamnak írtam volna...
Szinte hallom a fejemben: De hát miért nem foglalkoztál magaddal többet? Miért nem oldottad a stresszt, ahogy csak bírtad? Ó, igen, utólag már nagyon okos az ember. Nem tettem, és íme az eredmény... Van, aki nagyon jó a kitartó munkában, és a folyamatos tudatosságban, nekem viszont nagy pofon kellett, hogy eszméljek. Nálam ez vált be. Azóta persze sok-sok eszközzel foglalkozom magammal, nyílok, figyelek, tanulok, változtatok.
De akkor vissza a kérdésekhez, amik engem találtak meg. Egyik másik erős lesz, de mivel én vagyok az érintett, én ezeket feltehetem, és még viccelődhetek is rajtuk, ahogy kedvem tartja.
Milyen tünetei vannak a mellráknak?
Sokszor semmilyen, és csak a szűrővizsgálat mutatja ki. Sokszor látható. Nekem például egy (kettő) közepes méretű, kézzel is kitapintható labdácska jelent meg a jobb mellemben. Nyilván feltételeztem, hogy nem a legrosszabb ez, hogy van jóindulatú daganat is, például lipóma vagy fibroadenóma. De jobb inkább megnézetni.
Mi történik egy vizsgálaton?
Egészen pontosan három vizsgálat történt:
1. Kézzel való kitapintás, ultrahang és mammográfia. Utóbbi lehet kellemetlen vagy fájdalmas, nekem például pont menses-kor kellett mennem, és elég annyi, hogy csillagkapunak hívom a mammográfiát, mert beszorítják a mellet és csillagokat látok. Ez néhány másodpercig tart, de kibírható. Ezeknek az eredménye azonnal látszik, de csak a három vizsgálat együttese tud biztos képet adni a diagnózisról.
2. MR: egy szintén csillagkapu-szerű gépbe hason fekve kellett fél órát feküdnöm. Elég hangos, kérdezte is a vizsgálatot végző hölgy, hogy kérek-e fülvédőt. Nem kértem. Hát ez a fél óra mozdulatlanul azért izgalmas, így azt képzeltem, hogy egy technopartin vagyok, már hajnal van, fekszem a fűben, és várom, hogy el tudjak indulni. Hát életem legrosszabb és legdrágább technopartija volt! :D Ennek a vizsgálatnak pár nap alatt van meg az eredménye, de diagnózist nem ad, inkább csak gyanúval élnek.
3. Mintavétel (biopszia): Érzéstelenítés után egy 2-3 mm-es metszést ejtettek a mellemen, és három darab mintát vettek ki, ilyen kis miniatűr kukacméretűeket, meg is mutatták utána. Nem fáj, nem kellemetlen, van mintavételeknél egy-egy csattanás (olyan, mint a tűzőgép hangja), de ez a legerősebb élmény. Utána szorítókötés, jegelni kell, picit be tud kékülni, de néhány hét után elmúlik. Ennek a vizsgálatnak nagyjából 8-10 nap alatt van meg az eredménye, na ez idegőrlő tud lenni. Megnyugtatott a doktornő, hogy nem azért 10 nap, mert hétvége, meg nem foglalkoznak vele, hanem mert tenyésztéseket végeznek, vagyis eljátszogatnak a kis gilisztákkal.
Mi történik a vizsgálat után?
Jó esetben hívnak, hogy semmi bajod nincs. Rossz esetben behívnak személyesen, hogy elmondják, milyen típusú a tumor és mi a további teendő. Innen azonnal továbbirányítottak a megfelelő intézménybe, ahová időpontot kellett kérnem, és nagyjából egy hét múlva már mentem az első konzultációra.
A konzultációt követően megnézik az eredményeket, és egy úgynevezett onkoteam ül össze, ahol megvitatják az eredményeket és egy kezelési tervet állítanak össze. Nálam a biopszia eredményét (magát a mintát) bekérték a másik intézménytől, és újratesztelték, így derült ki, hogy mégsem a legagresszívabb tumor fészkelte be magát. Halleluja!
Az onkoteam ülés eredménye felkerült az EESZT-re, de nem volt egyértelmű, így inkább telefonáltam, és onnan kerültem az onkológusomhoz. Ő kézzel megtapintotta ismét, mindent megkérdezett, ami fontos lehet, és előre alaposan elmondta a kezeléseket, mire számíthatok, kihullik-e a hajam, stb. Mindig kérdésekkel készülök, kell, hogy erre legyen idő és tér.
Az első (és mindegyik) kemoterápia előtt laborba küldenek, (az első után egy héttel is) és megnézik, mi változik, változik-e valami a vérképemben. Eddig még minden patent volt, most az 5. kezelésem már más típusú kemó volt, mint az első négy, és megnyugtató, hogy ez után is lesz egy kontrollabor. Ha van valamilyen eltérés, lecsökken a fehérvérsejtszám, vagy bármi eltérés adódik, gyógyszerrel lehet korrigálni.
Biztosan meghalok-e, ha rákot diagnosztizálnak nálam?
Nem. Egyszer biztosan meghal mindenki, de nem feltétlenül a daganatos megbetegedés miatt. Van, akinél a tumor jól gyógyítható, de depresszióba esik, és egyszerűen leépül. Mások drasztikusabb megoldást választanak. Én az életet választottam és választom minden egyes nap minden egyes órájában. Érdekes, hogy benne van ez a kis daganat a testemben, de nem gondolok rá folyamatosan. Nem ezen agyalok a nap minden másodpercében. Mert a fókuszomat máshová helyeztem. A hozzáállás fél siker, és én szerintem ebben inkább olyan 70-80%-os szintre saccolnám magam.
És fontos, hogy minél korábban veszed észre, és mész el orvoshoz, annál jobbak az esélyek, annál kisebb a műtéti heg, annál gyorsabb a gyógyulás.
Félek-e a haláltól?
Egyszer úgyis eljön, inkább attól félek, hogy nem élek eleget, mielőtt meghalok. És pont.
Utánanéztem-e a tumor típusának, túlélési esélyeknek?
Hát nem. Egyrészt nincs kedvem elborzasztó fotókat nézegetni, másrészt nem akartam, hogy bármi befolyásoljon a gyógyulásom kapcsán. Ha olvastam is a témában, akkor is inkább sikersztorikat néztem meg.
Méreg-e a kemoterápia?
Gondolom, egyből azt vágod rá, hogy igen. Logikus. Az első kezelésem előtt olvasgattam erről, és egy nagyon jó gondolatot találtam: úgy gondolj a kemóra, mint egy segítőre. Mint ami azért van, hogy a kóros sejteket meggátolja, elpusztítsa. Nekem ez a hozzáállás, gondolat nagyon sokat segített, és ezért nem is halálos ítéletként gondoltam rá.
Hogy bírom a kemoterápiát?
Mindenkinél eltérő, minden koktél más, minden tumor más. Én hálás vagyok, azt kell mondjam, jól bírom. Persze pár nap fáradtság, gyengeség, hányinger, rosszullét, de elmúlik. Ezen túl kell lenni. Háromhetente kapom, és ebből kábé egy hét rámegy a kezelésre, de két hétig élek és virulok. De szó szerint... Sokan nem is értik. :D Nem baj, szeretem meglepni a világot!
Azért itt megjegyezném, hogy az általános egészségi állapot kérdése egyáltalán nem elhanyagolandó. Képzeld el, hogy egy ütött-kopott tragacsba próbálsz rossz minőségű motorolajat tölteni, és azt várod, hogy Ferrari gyorsasággal száguldj. Most szólok: nem fog menni. És nem azt mondom, hogy azért étkezz egészségesen, vagy azért járj edzeni, vagy azért foglalkozz a lelki egészségeddel, mert ha megbetegszel, akkor majd milyen gyorsan fel fogsz épülni, de tulajdonképpen sokkal jobbak az esélyeid. Ha a testi és lelki állapotod top-on van, akkor könnyebben birkózol meg a nehézségekkel, jobb vérképet produkálsz, egy-egy kezelés után gyorsabban tudsz regenerálódni. Nálam legalábbis ez a helyzet.
Egyébként van olyan ismerősöm, aki a kemó másnapján már ment dolgozni, mintha semmi nem történt volna, vagy hallottam, hogy valaki másnap már ment futni. Mert neki ez a természetes, a normális, erre van szüksége.
Fogok-e fogyni?
Az első kemó után 3 kiló leröppent rólam, be is tojtam, számolgatva, hogy ha 8 kezelésem lesz, akkor 24 kiló megy le rólam, ami a 60 kilómból igencsak szembetűnő. Nem így lett, mivel tényleg nagyon odafigyelek az étkezésemre. Most, amikor ezt írom, az első kemótól kb 3 hónap elteltével 62 kg vagyok, tehát számottevően nem változott a súlyom.
Egyébként van, aki hízik a kemó alatt, szóval mindenki más...
Ki fog-e hullani a hajam?
Bizonyos kezelésektől biztosan, de nem mindegyiktől. Volt, akinek a szemöldöke, szempillája is kihullott attól, amit én kaptam, nekem ezek megmaradtak. Vigyázok is rájuk, hetente csak egyszer mosom - szoktam ilyetén módon viccelődni. A hajam kihullása a dokinő szerint nem volt kérdés, egyből felírta a parókát receptre, vettem is egy kurvás szőkét tébé alapon. Nem voltak illúzióim, 14. napon már nem mertem beletúrni, mert csomókban jött ki, szóval letoltuk egy barátnőmmel kopaszra a fejemet. Azóta 6 parókám van, a Vich-en és a Temu-n 5-6000 Ft-ért olyanokat vett a barátnőm, hogy megáll az ész, minden nap másikat hordok. Otthon sapkában vagyok, sapkában is alszom. Ha jógázni megyek, akkor a sapka alá felveszek egy olyan parókát, ami csak frufru és két tincs oldalt. Olyanok vannak a parókaszalonokban, hogy csak lestem. Nagy piaca van, sajnos...
Egyébként nekem senki se mondta, és valahogy nem is gondoltam bele, de nem csak a haj tud kihullani. Már írtam korábban, hogy sem a hónaljamban, sem a lábamon (és egyéb helyeken sem) nő semmi, szóval ebből még hasznot is tudtam kovácsolni. :D
Miről kell lemondanom?
Na ez akár tudna fájó pont is lenni, de egyszerűen elfogadtam. Nem járhatok masszőrhöz (a vállam és a csípőm között nem lehet masszírozni, mert a masszázs serkenti a vérkeringést, ami pedig a rossz sejtek vándorlását idézheti elő).
Nem járhatok szaunába. Ez mondjuk viszonylag ritkábban fordult elő, nagyon szeretem, de tudok nélküle élni.
Nem ihatok alkoholt. Van, akinek ez semmi, egyáltalán nem is szokott inni. Nálam azért jobb-rosszabb időben befigyelt egy kis esti levezető befátyolozódás, ami a megküzdési mechanizmusok között nem a legegészségesebb módszer. Akkor ittam utoljára, amikor lenulláztuk a fejemet kopaszra, persze ki is hánytam. Nem bírja a szervezetem.
Más nem is nagyon jut eszembe, hogy miről kellene lemondanom, mert azóta egyébként aktívabb életet élek!
Tudok-e dolgozni?
Tudok, de nem olyan intenzitással, ahogy én azt megszoktam magamtól. Nagyon hálás vagyok a cégemnek, főnökeimnek, kollégáimnak, hogy támogatnak, és engedik, hogy amikor tudok, dolgozzak, amikor gyógyulnom kell, akkor meg csak és kizárólag arra figyeljek!
Mit csinálok a kezelések között?
Ami nálam bevált, illetve elindultam az úton, az azt volt, hogy utánaolvastam a pszichoszomatikus kiváltó okoknak, és ezeket kezdtem el megoldani, foglalkozni velük. Van egy olyan sejtésem, sőt meggyőződésem, ha elő tudtam ezekkel idézni a betegséget, akkor a gyógyulásomhoz is hozzá tudok járulni, ha feltárom, hogyan hatottak ezek rám, és kioldom, kigyógyítom, kikapálom magamból. Mivel lelki eredetűen alakult ki bennem a tumor, ezért lelki eredetű megoldás is kell rá. Amivel eddig nem néztem szembe, nem oldottam meg, azt most már tényleg nem tudom kikerülni.
De a gyakorlati részéhez visszatérve: egészségesen igyekszem étkezni, ebben segít, hogy egy éve elkezdtem egy életmódváltást egy dietetikussal, és beállítottuk a mit-mennyit az étrendemben. Jó minőségű ételek, jó időben. Vigyázok magamra: pihenek eleget, maszkot hordok, fertőtlenítőszer mindig van a táskámban. Nem hajtom túl magam, igyekszem számomra feltöltő programokat szervezni. Sportolni nagyon aktívan nem lehet, sétát és jógát engedett a doktornő, így elkezdtem jógázni, és nagyon megszerettem!
Milyen táplálékkiegészítőket szedek?
Fú, talán a legidegesítőbb téma ez volt. Ugyanis a sok daganatellenes és megelőző cucc kifejezetten káros a kemoterápia idején, ha jól értettem, azon a héten. Tehát az ajánlott antioxidánsok és magcseppek, és olajak és minden más még nagyobb gondot is tud okozni, hiszen egyszerűen kiüti a kemó hatását! És például bizonyos fájdalomcsillapítók is, például az Algopirin. Én kaptam egy listát, hogy mit nem ajánlanak ilyenkor. A kemó utáni héten merek vitaminokat szedni, de abból is a jól beváltat szedni. Nem vitaminkúrázok, nem boszorkánykapszulázok össze mindenfélét. Biztosan van, akinél már egyszer bevált, meg az ükapám sógorának a szomszédjának a tehenénél, de mindenki egyéni, más, eltérő. Ha mégis bármit szednél, inkább kérdezd meg a dokidat!
TE MIT TEHETSZ, HA HASONLÓ DIAGNÓZIST KAPSZ?
* Keress egy támogató közeget! Én egy zárt Facebook csoportot hoztam létre, ahol viccesen írogatom meg az aktualitásokat. Kiderült, hogy nem csak nekem segít, de azoknak is, akik a csoport tagjai. Sokszor kapom vissza, hogy mennyire csodálkoznak azon, hogy így tudok hozzáállni ehhez az egészhez, hogy nem tragédiaként élem meg. Én meg ezen csodálkozom. Nem is tudnám máshogyan!
* Kérj (szakmai) segítséget!
Az onkológus évente 4 alkalomra beutalhat az onkopszichológiára, ahol szakemberrel tudod átbeszélni a helyzetet. Én családállításra is elmentem, illetve járok kineziológushoz is, pár nap múlva pedig elkezdek egy pszichológussal is együtt dolgozni a terápiámban.
Ha neked ez valamiért ez nem elérhető megoldás, akkor keress egy-két barátot, akik támogatni tudnak, és nem sajnálkozva inkább lehúznak a klotyón.
* Találd meg azt, ami téged boldoggá tesz, neked örömet ad!
>Ez a blog például nekem egyrészt nagyon jó eszköz, mert dokumentálom is az eseményeket, másrészt mindent kiírok magamból a helyzet kapcsán. Az egyik kiváltó ok például a ki nem mondott dolgok működése bennünk, ezen a felületen most kiadom magamból, amit csak tudok.
>Keresem az élményeket! Megnézek egy kiállítást, találkozom a barátaimmal, keresem azt, amit élvezettel csinálok. Ezekből időnként még heti összefoglalót is készítek a fb csoportba.
>Célokat tűzök ki! Eddig időhiányra fogtam, miért nem utazom. Úgyhogy elhatároztam, hogy amint a kemónak vége lesz, és még a műtétre várni kell pár hetet, a kettő között elmegyek Londonba egy hétvégére. Ez úgy fellelkesít, hogy amikor elfáradna a kis lelkem, és azt kérdezném, mikor lesz már ennek vége, akkor eszembe juttatom, hogy mivel fogom magam jutalmazni, és eskü' sokkal jobban érzem magam.
>Szembenézek a félelmeimmel. Tavaly év elején megfogadtam, hogy soha többé nem engedem, hogy a félelmeim visszatartsanak! Hát lehet hogy ezért kaptam ezt a pofámba! :D Van mivel dolgoznom, a sok éven át tagadásban lévő erőket azért ki kell engedni vagy meg kell zabolázni. Nem tudunk mindent megváltoztatni, és nem is kell. De azt, hogy mi hogyan nézünk rá, hogyan kezeljük őket, az viszont rajtunk múlik. E témában ajánlom szeretettel Edith Eva Eger Döntés című könyvét!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt az elég hosszúra nyúlt, de remélem, hasznosnak ítélt bejegyzést! Köszönöm, ha megosztod olyasvalakivel, akinek hasznos lehet, akinek segíthet! Ha kérdésed volna a fentiekhez hasonló, vagy éppen teljesen eltérő, tedd fel nyugodtan! Tényleg! Bármit kérdezhetsz! Maximum kimoderálom! :D
