Április 17. óta, az utolsó bejegyzésem óta MINDEN is történt. 

Akkor túl voltam már az utolsó kemón is, 12-én emlőmegtartó műtétem volt, 3 nap kórház, majd otthon lábadozás, gyógytorna, kötözés, heti dokilátogatás, május 21-én újabb műtét, június 27-étől július 24-ig 19 alkalom sugárkezelés. 

A műtét után az első viziten azt kérdezte a sebész, hogy ahhoz képest, mint amire számítottam, milyen volt a műtét. Milyen érdekes kérdés már... Nem az általános hogy van, hogy viselte, hanem az előzetes elvárások szerint hogyan látom. És kérem szépen, sokkal enyhébb volt. Azt hittem, napokig nem tudok majd mozogni, se aludni, hát ehhez képest el tudtam látni magam, a felsőtestemen cicamosdással tudtam tisztálkodni, jól aludtam, és a karomat teljesen tudtam mozgatni. 

Egyszóval ez sem volt annyira para, mint amennyire én ezt előre gondoltam. Merthogy nem mertem nagyon olvasgatni a google-ön, nem akarom én ijesztgetni magam a sok horror-sztorival.
Szóval ebből szépen gyógyulgattam, 6 hét múlva megjött a szövettan, amire azt írta a doki, hogy csak részben jó. Na, lehűltem, most kezdődik a kemó meg minden elölről. Az onkológus szerint kellett volna valami gyógyszer, amit viszont a TB lehet, hogy nem támogat, mert nagyon drága. És nézzük meg, mit mond az onkoteam. Délután mentem a sebészhez, addig az onkoteam már az új műtétet javasolta, így a dokimmal 1 hét múlvára le is szerveztük. Ambuláns műtét, egy érzéstelenítő, kimetszés, varrás, és go home. 

Újabb szövettan, 4-5 hét múlva lett meg, az már tiszta volt, így mehettem a sugárterápiás dokimhoz. Megdicsérte a szoknyámat - na ez jó jel volt! :) 

19 sugár, 15 normál, és 4 a tumorágyra. 
Két héttel előtte már Radiocare-rel kentem, de a hónaljamat nem, mert nem mondták, így az szépen lebarnult... Picit húzódott, picit piros volt, de közben én nagyon okosan Access-szel kezeltem (ez egy energetikai kezelés, amit naponta többször futtattam magamon), és mindennek köszönhetően az én fehér, érzékeny bőröcském nem viselődött meg annyira. 

Viszont a sugártól iszonyú fáradt voltam, és nemhogy fáradt, de motiválatlan. És ez nagyjából két hétig tartott. Ez az az érzés, amikor semmihez nincs kedved. Ráadásul 37-38 fokok voltak akkor (2024. nyarán), és laposkúszásban, a föld alatt közlekedtem, de a sugaras időpontom pont 10.40-kor volt, általánosságban kb 1-2 órát vártam, így a legnagyobb, árnyék nélküli dögletes melegben kellett megtennem hazafelé azt a 7 buszmegállónyi utat. De mivel olyanok is ültek mellettem, akik több száz kilométerről járultak a sugárkezelő gépezethez erre az 5 perces műveletre, szóval csöndben maradtam.

Összességében ezt a 19 napos sugárkezelést rosszabbul viseltem, mint a 8 kemót. Döbbenet... De letelt, és utána szinte ürességet éreztem. Fura volt, hogy nem kell minden nap mennem. Még nagyjából 1 hétig tartott ez a fáradtság, meg a hiányérzet is gyorsan elszállt.

Augusztus 3-tól már újra munkába álltam. Augusztus 7-én pedig megvolt az első kontrollvizsgálatom: labor, tumormarker, mellkasröntgen, hasi ultrahang. Minden pompás, és másnap a doktornőm is megerősítette, így gyógyult és egészséges vagyok! 11 hónapos kezeléssorozat után. 

2023. szeptember 4-én volt az első vizsgálatom, 2024. augusztus 8-án pedig vidáman léptem ki az onkológia kapuján.

Közben terápia terápia hátán, amit csak tudtam, kipróbáltam, bevetettem, közben dolgoztam, éltem, megadtam magamnak azt a kedvességet, amit sok éven keresztül nem. 

A genetikai vizsgálatom eredményét nem tudom még, vagyis azt, hogy genetikailag hajlamos vagyok-e a mellrákra, vagy hormoneredetű és stressz alapú volt-e az én két tumorom. 

De azt tudom, hogy ez a két tumor nekem valami új utat mutatott, valami olyan ajtót nyitott, amin keresztül önmagamhoz találtam vissza. És egy sokkal boldogabb ember lettem. Boldogabb nő, egy heggel a mellemen, ami a hátralévő életemben emlékeztetni fog arra, ami velem történt, ahogyan beleálltam, ahogy változtattam az életemen, és ahogy ez után minden napot élni szeretnék: vidáman, az élet élvezetét szem előtt tartva, magamat szeretve!

Egy csodálatos kezdeményezés született ebből, ami az én szerelem-projektem:
az Önként és Dallolva nevet viseli. 
Jelenleg, augusztus 19-én 33 csodálatos önkéntessel készülünk arra, hogy elinduljon a program, amelyben a daganatos megbetegedésben érintettek számára biztosítunk ingyenes, orvosi terápiát kiegészítő közérzetjavító kezeléseket.
A hivatalos oldalamon tudod követni az újdonságokat!

Jelentkezz önkéntesnek, támogatónak vagy érintettként!
Jelentkezési lapunk a hivatalos Facebook oldalamon érhető el!