Közel három hónap telt el az első vizsgálat óta, ahol egyértelmű volt a doktornő arcát látva, hogy gebasz van. Ez idő alatt rengeteg dolog történt velem, számtalan vizsgálaton vagyok túl, elkezdődött a kemoterápia (sőt már a 3. kezelésen is túl vagyok!), elkezdett hullani a hajam a 12-14. napon, úgyhogy le is toltuk egy barátnőmmel az egészet, a vérvételre már úgy megyek, mint más a bankba, minden napra van egy mobilhajam, egyszóval az életem része lett a tumor. De nem körülötte forgok!

A hozzám közel állók még közelebb kerültek, az általam létrehozott támogató FB csoport egyre csak nő. Én itt dokumentálom (elég vidáman!) a velem történeteket. Főleg magamat szórakoztatom, de kiderült a személyes beszélgetésekből, hogy ez másoknak is segít az eseményeket megérteni, feldolgozni, elfogadni, és más szemmel tekinteni rá. És nem csak velem kapcsolatban, hanem az érintett kollégáik, barátaik, rokonaik esetében. Eszemben se volt, hogy én most itt megváltom a világot a hozzáállásommal, mert legfőképpen az érdekelt, és azt boncolgatom, hogy én ebből mit tanulok, hogy amikor majd rákmentes leszek, ne ott folytassam, ahol megtalált ez a tumor, hanem okosabban, tapasztaltabban, magamat jobban megértve és szeretve tudjam élni az életem.

Erre jönnek az emberek, mesélek nekik arról, hogy fogalmam sincs, hogy én ezt az erőt honnan kaptam (jó, vannak ötleteim), kérdezhetnek bármit tőlem, és kiderül, hogy még én segítek nekik!? Mi van??? Pedig egyáltalán nem ezt volt a vágyam, sőt, eszembe se jutott. Én csupán a helyzetet megértve, magamat gyógyítva akartam ezzel valamit kezdeni. Persze ha az esetemből okulva egyetlen egy nőismerősöm is elmegy szűrővizsgálatra, már megérte beszélni róla!

Az első vizsgálat és az eredményhirdetés (én így hívom) között nagyjából bő 2 hét telt el, de azonnal tudtam, hogy gáz van, ez nem fibroadenóma (jóindulatú tumor), nem ciszta és nem más egyéb, hanem bizony mellrák. A "nabasszameg!" nem fejezheti ki azt, amit egy nő ilyenkor érez. De kristálytisztán emlékszem arra, hogy azon az estén (az első vizsgálat estéjén) elköszöntem valakitől, aki számomra fontos. Ő máig sem tudja, de az ő szavai hoztak vissza a legmélyebb bugyorból, és ezért örökké hálás leszek Neki!

Azokban az órákban lelassult az idő, tényleg mint a filmekben, egyszerűen ültem ott, folyt a könnyem, és minden, de minden értelmét és jelentőségét veszítette, ami addig életbevágóan fontos volt. És ott akkor, a kanapé szélén ülve életemben először nem gondoltam senki másra, csak magamra. Életemben először én voltam fontos saját magam számára. 

Amit eddig önzőnek tartottam, az mostanra önszeretet lett. Mert rájöttem, hogy mindig jobban szerettem mást, mint magam. Mindig fontosabb volt más, mint én. Mindenkinek minden megadtam, kivéve magamnak. Ezt az érzést először a coaching-ban tapasztaltam meg egy háromperces gyakorlás során. 

Az érték-háromszöget vettük az egyik órán, én a kedvességet választottam. Borzasztóan egyszerű feladat: 

1. Mennyire vagyok kedves másokhoz. Ó, én nagyon, szinte mindig. 

2. Mások mennyire kedvesek velem. Általában azok, kicsit visszakapok abból, amit én adok. 

3. Én mennyire vagyok kedves magamhoz. Na, ott ledobtam a láncot. Mert semennyire se voltam az. Mert minden kedvességet másoknak adtam, magamnak semmit sem hagytam. (Még rímel is!) És mennyire rémes! És azt hittem, jó ember vagyok, hogy mindig mindenki más előrébb való volt nálam. Ezt tanultam, így tudtam élni, teljesen átadtam ennek önmagam. Nem is tudtam volna másképp működni. Mert a magammal való törődés önzés.... Nemrég tanultam, hogy ez egy b@szottul okosan beágyazott korlátozó hiedelem!!!

Hát -most szólok annak, aki hasonlóan gondolja- kurv@ra nem önzés! 

A Biblia azt írja: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És én csak az első felét láttam ennek! Az valahogy sose jutott el az agyamig, hogy mint önmagamat is szeretni kellene! Pedig ott van! Leírva. Feketén fehéren!

A feladat után megkérdezte a coach-om: Oké Szilvi, akkor hogyan mész innen tovább? Csak pislogtam, mint hal a szatyorban, mert gőzöm se volt, hogyan kell kedvesnek lenni magamhoz. Aztán megfogalmazódott bennem, hogy talán össze tudnék írni egy 30 soros listát arról, hogy hogyan is lehetnék kedves magamhoz. Ilyenek kerültek rá: 

- mindig lemosom a sminkem, és utána bekrémezem az arcom - Hát elég egyszerű, nem? De mégse tettem meg. 
- mindig úgy öltözöm fel és sminkelek, hogy jól érezzem magam
- találkozom a barátaimmal és programokat csinálok, ahol jól érzem magam
- sportolok és odafigyelek az egészségemre
- megveszem magamnak azokat a dolgokat, amiket sosem engedtem meg magamnak

Sorolhatnám még, de lassan egy év telt el, és még mindig nem jött össze a 30 sor, kb 20-nál járok. 

Ám a tumor (amiről egyáltalán nem gondolom, hogy egy nekem ártó lény lenne, erről még lehet, hogy később fogok írni!) megtanít erre is: pihenjek, tanuljak többet magamról, figyeljek oda magamra, lassítsak, teremtsem meg az egyensúlyt munka és pihenés között, emeljek szót magamért, mondjam ki, amit gondolok, vállaljam a bukásaimat, hibáimat, ilyen és ehhez hasonló blődliségnek tűnő, ám cseppet sem lebecsülendő leckék jönnek elém sorban, és haladok velük előre, egy egészségesebb önkép felé. 

És még mindig, így három hónap elteltével is inkább hálás vagyok ezért a kurv@ nagy pofonért, mert megtanít szeretni önmagam, az egyetlen embert, akivel le kell élnem az életem. 

Nem tudom, milyen hosszú lesz ez az út, nagyjából másfél évet jósolt az egyik sebész az első vizsgálattól addig, hogy új cicivel libbenjek ki a kórházból gyógyultan. Másfél év alatt azért elég sok mindent meg lehet tanulni, a második diplomámhoz kevesebb idő is elég volt. De mivel időm, mint a tenger, és nincs is jobb dolgom jelenleg, én kész vagyok tanulni. 

És tudom, hogy győztesen és bölcsebben fogok ebből kikerülni, mint ahogy belekerültem. Diplomát ugyan nem ad majd a képzés, de talán megelégszem egy zárójelentéssel, amire az fog rákerülni: A páciens rákmentesen távozott! ÁMEN!

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Oszd meg azokkal, akiknek szüksége lehet rá! És persze, legyél kedves magadhoz! Megérdemled!

(Ha egy önző, troll seggarc vagy, akkor meg vegyél vissza, és kezdd el meglátni, hogy rajtad kívül más is él a földön!) :D :D :D