Elhatároztam, hogy 2023. életem legjobb éve lesz. 23-án születtem, mindig is a 23-as szám bűvöletében éltem. Nagyon vártam a 2023-at.

42 éves lettem idén, jó munkám van, amit szívvel-lélekkel végzek, a 2. házasságomban élek, saját lakásunk van, nincsenek anyagi gondjaink. Egy dietetikusnak köszönhetően fogytam 18 kilót, és egy kicsit elkezdtem élni, magamra figyelni, jobban öltözni, értékelni magam, elfogadni a dicsérő szavakat.

Az önismeret útján járok, coach-ként másoddiplomázok, több fizetőképes szakmám van, nem történt még nagy dráma az életemben, elvagyok. 

...

2023. január elsején kitapintottam egy kis csomót a jobb mellemben. Ahogy szoktam, senkinek nem szóltam, de a rettegés beette magát a bőröm alá. Nőgyógyászhoz mentem, rákszűrés mellett kértem, hogy a mellemet is vizsgálja meg. Azt mondta, érez ott valamit, ultrahanggal is megnézte, azt mondta, szerinte semmi komoly, de menjek el mammográfiára. Ahogy az lenni szokott, megnyugtattam magam, hiszen ő doki, ha baj lenne, biztosan sípolt volna... Ezzel nyugtattam magam, de a felszín alatt sajnos már fortyogott a fekete leves.

Szeptemberig vártam, és érezhetően nőtt a csomó. Ne kérdezze senki, hogy miért voltam ilyen hülye. Mert dolgoztam, mert éltem, mert végre életemben először magamra figyeltem. És ezt nem akartam elrontani. De minden zuhanyzásnál, melltartó felvételnél láttam, éreztem, hogy ez a f@s ott van, növekszik. 

Szeptember 4-re kértem időpontot magánintézménybe, ahol a doktornő kézzel majd ultrahanggal, és mammográfiás géppel is megvizsgált. A mammográfia (amit én csak csillagkapunak hívok, mert ha beszorítják az ikreket, csillagokat látok) számomra borzalom volt, nagyon fájt, mert épp akkor volt meg a mensesem, amikor egyébként is érzékenyebb a női mell.

A vizsgálat során arcán lévő kifejezés mindent elárult, és hát elég komoly arccal javasolta, hogy mivel lát ott valamit, mindenképpen mielőbb végeztessem el a további vizsgálatokat: MR és biopszia. Azonnal bejelentkeztem, 1 héten belül kaptam időpontot. Ami jó hír volt, hogy a hónalji területben, másik mellben semmilyen eltérést nem talált, nyirokcsomók tiszták voltak.

A rendelőből már sírva jöttem ki, egy számomra fontos személynek megírtam, hogy valószínűleg már nem fogunk találkozni, és örülök, hogy megismerkedtünk, köszönöm a szép emlékeket. Azonnal jött a hívás, amit nem tudtam felvenni, mert annyira sírtam, hogy beszélni is képtelen lettem volna. És jött a válaszüzenet: "Mi a fenéről beszélsz... persze, hogy találkozni fogunk... biztos vagyok benne, hogy van rá mód... jobban leszel..."

Hazáig sírtam, csak ültem az ágy szélén, és az zakatolt a fejemben: Mi a f@sz lesz? és Mit tanulhatok ebből? 

Az első: szerintem teljesen érthető reakció. Életemben először nem én terveztem a jövőmet. Itt a vége, lefőtt a kávé, írjak-e végrendeletet, mi lesz a kutyával, hogy mondom el anyámnak, ki fogja befejezni a munkahelyi projektjeimet, csak kattogtak a kérdések.

A második: valószínűleg a coaching képzésnek köszönhetően, és az egész életemet elkísérő kíváncsiságból, tanulási vágyból adódott ez. Végül is én akartam mindent kipróbálni. Na jó, ezt talán kihagytam volna...

Ültem az ágy szélén, patakokban folyt a könnyem, és egy idegen, hihetetlenül furcsa megtapasztalásom volt: belassult az idő. Nem áll meg, de lelassult minden körülöttem. Talán aki tudja, hogy percei vannak hátra, az éli ezt át: nem pergett le az életem a lelki szemeim előtt, de minden, aminek fontosságot tulajdonítottam, jelentőségét veszítette. A sok kis apróság, amitől azt hittem, bebiztosítom az életem, amitől fontos vagyok, amit azért tettem, hogy másoknak megfeleljek - a kártyavár összedőlt. Hát így tanít meg az élet dolgokat, amiket nem akarsz megtanulni. Ráadásul egy szempillantás alatt, és a meglepetés elemi erejével. 

Végigsírtam az estét, másnap bucira dagadt szemekkel (a szemem két napig buci volt) felkeltem, és eszembe jutott ez a barátomtól kapott üzenet (amiről ő azóta sem tudja, hogy elsőként tudta meg, és azóta is hálás vagyok neki, mert ennek köszönhetően,) felszívtam magam, és felvettem a kesztyűt.

Folytatás a következő bejegyzésben...