Mondjuk vonattal.

Csak ez a vonat sosem időben érkezik. Igazából inkább egy váratlanul pályára állított szerelvény, ami nincs is a menetrendben. És tulajdonképpen utazni sem akartál vele soha. De most aztán pláne nem.

A szerelvény óriásnak tűnik, szinte félelmetesnek, amihez képest minden és mindenki aprócska. Felszállsz és tanácstalanul keresed a helyed, idegenek az ülések, a szagok, a kocsi mérete, az egész atmoszféra furcsa és szokatlan. Megtalálod a helyed, lesütött szemmel pásztázod a körülötted ülőket. A szeretteidnek és a barátaidnak csak integetsz az ablakból, és reméled, hogy ők sosem lesznek az útitársaid. Erre a vonatra nem vásárolható jegy.

Integetsz nekik az ablak másik oldaláról, de nem látják, mi történik a vonaton, nem is értik, talán valaki nem is akarja tudni, és ez rendben van.

Van úgy, hogy hiába állnak ott a peron szélén, és várják, hogy lassan elinduljon veled a hatalmas jármű valahová, amiről ők talán még nem is hallottak, te csak fel akarod húzni az ablakot, és becsukott szemmel hátradőlni.

A második, aztán egy idő után a sokadik megállónál már összemosolyogsz az utasokkal, hangosan köszönsz a leszállóknak, és bátorító tekintettel, apró biccentéssel üdvözlöd az új felszállókat.

Izgulsz a jegyed miatt, de beigazolódik az érvényessége. Kiderül, hogy a kalauz jó fej, még szóba is elegyedtek, majd kedvesen köszöntök el egymástól.

Előfordul, hogy rázós az út, mintha darabokból hegesztették volna össze a sínt, sokszor a gyomrod is felkavarodik, és nagyon kell kapaszkodnod, hogy az ülésen tudj maradni.

Ez a vonat nem csak ott áll meg, ahol te szeretnéd, hiszen nem egy expresszre kaptad a jegyet, hanem olyanra, ahol csak másodosztály van, és minden megállóban megáll. Elképzelhető, hogy még át is terelik a vonatot másik, rövidebb vagy hosszabb útvonalra. De ezeket a megállókat egyesével magad mögött hagyva, egyre közelebb érsz a végéhez.

Az érkezés időpontját azonban senki sem tudja pontosan megmondani.

Az út során sokakkal megismerkedsz, új történetek, sorsok nyílnak ki előtted.

Amíg halad a vonat, bámulsz kifelé, és közben rengeteget tanulsz magadról. Rájössz, hogy ezt az utazást tulajdonképpen hasznosan is töltheted. Talán még az is beigazolódik, hogy neked pont ezzel a váratlanul érkezett szerelvénnyel kellett utaznod, éppen most, épp ezen az útvonalon. Olyan megállói vannak, amiről még nem is hallottál. Időnként rohadtul le akarsz szállni, mert kezd kényelmetlen lenni az ülés, elfogy a levegő, az ablakot nem lehet lenyitni, pedig túlságosan meleg van benn, vagy épp egy felhúzhatatlan ablak miatt dideregve ücsörögsz. De amíg nem érsz oda, ahol lenned kell, a leszállás nem opció.

Előfordul, hogy egy megállóban "ok nélkül" várakozni kell.

Aztán észreveszed, hogy a sok döccenés, fölösleges várakozás, éles kanyarok, késések, kellemetlenségek ellenére nem is olyan rossz az utazás, a táj változó, néhol a sötétségen haladsz át, néhol meg csak káprázik a szemed a gyönyörtől.

A kalauzzal összemosolyogtok, miközben újra végighalad az ülések közt.

A vonat vezetője biztos kézzel kormányoz, bízik a menetrendben, és tudja, számíthat a kalauzra, az állomásfőnökre és a pálya karbantartóira is.

A vasúttársaság tulajdonosa viszont tudja, hogy minden vonat célba ér egyszer. Ő látja a nagy képet, amit te még nem. Neked csak bíznod kell benne.