Ahogy az előző bejegyzésben írtam, 2022. novemberétől 2023. februárig 18 kilót fogytam. Egészséges táplálkozással, dietetikussal együttműködve sikerült ezt elérnem, azóta is tartom a diétát és a súlyt. Csodásan érzem magam, a laboreredményem tökéletes lett, pedig majd '20 kilóval nehezebben jó néhány plusz jel volt az értékek mellett.
Tetszettem magamnak, büszke voltam az eredményre, sok pozitív visszajelzést kaptam, miattam többen is belevágtak a diétába, és sikeresen leadtak 5-10-15 kilót, életmódot váltottak. A céges "Nagy Fogyás" verseny végén még különdíjat is kaptam a versenyen kívül legtöbbet fogyott versenyző jogán. Kicseréltem a ruhatáram, érkeztek a visszajelzések, ami nagyon jól esett. Jó volt tükörbe nézni, élveztem a látványt, egyszóval jól éreztem magam a bőrömben.
Szeptember első két hetében sort kerítettem a doktornő által javasolt vizsgálatokra: MR és biopszia.
Az MR-nél hason kellett feküdnöm, a két cicimet be kellett "lógatni" két erre kijelölt lukba, a fejem egy masszázspárnára hajtani, és a fejem mellé emelt kézzel, mintegy repülő Superman pózban feküdni kb 30 percig, mozdulatlanul. A hölgy, aki a vizsgálatot végezte, kérdezte, hogy kérek-e fülvédőt, mert hangos lesz. Á, nem, elleszek. Indult a gép, olyan kis tüc-tüc zene, ami mondjuk egy techno party-n várható. Aztán beindult a buli, váltakozó tücc-tücc és dümm-dümm, dágádági-bumm, minden volt. Gondoltam, akkor vizualizálok, mert az egy milyen jó módszer, relaxálás közben elképzelsz egy képet. Hát én azt képzeltem, hogy egy baromi rossz techno party-n vagyok, részegen hason fekszem a fűben, de nem tudok felkelni, és csak várom, hogy vége legyen... Mondtam is a hölgynek a végén, hogy ez egy baromi rossz techno buli volt, és ráadásul kurv@ drága! :D
A vizsgálat megerősítette, hogy vannak elváltozások, többféle is, de hogy pontosan mik ezek, azt a biopszia (mintavétel) fogja meghatározni. Ami jó hír volt: hogy a hónaljban és más területeken semmilyen elváltozás nem látható, tehát egyértelműen lokalizált gócról van szó, magyarul: nincs áttét, de ekkor még a rák, tumor vagy daganat szó nem hangzott el.
A biopszia inkább csak kellemetlen volt: lidokaint kaptam helyi érzéstelenítésként, majd egy 3 mm-es bemetszést ejtettek, és 4 db henger alakú mintát vettek ki egy tűzőgép csattanásához hasonló hang kíséretében. A dokinő és az asszisztensek jó fejek voltak, elmondta, mi történik a vizsgálaton, mikor mi fog következni, mikor vegyek nagy levegőt, mikor ne ijedjek meg. Ott röhögcséltünk. Említettem nekik, hogy előző este megnéztem a Wonder Woman-t, mire mondta: "Ön annál nagyobb hős!", erre én: "Oké, de neki hosszabb a combja!"
Az eredményt 10 napon belülre ígérték, ez a várakozás elég kimerítő volt, de pontosan elég idő volt ez arra, hogy mindent végiggondoljak, megemésszek, felkészüljek.
Folytatás a következő bejegyzésben...
