Ezt a cikket egyszerűen bemásolom ide (forrás a bejegyzés alján látható), és hozzáírom a saját sztorimat, hogy okuljunk belőle mindannyian, főleg én!
Pszichoszomatikus betegségről beszélünk, ha valamilyen hosszabb ideje fennálló, megoldatlan lelki probléma betegség formájában jelentkezik. Amikor a tested és a lelked közötti harmónia megbomlik, a probléma gyakran nőgyógyászati kórképek formájában jelentkezik.
A pszichoszomatika kifejezés a lélek és test egységére utal. A pszichoszomatikus orvoslás a gyógyítás olyan általános irányultságát jelenti, amely a megbetegedések keletkezésében, lefolyásában és kezelésében figyelembe veszi a testi, lelki és társadalmi kölcsönhatásokat.
Anya-gyermek viszony problémái
A rák lelki oldalról megközelítve azt jelezheti, hogy az ember nem a saját fejlődésének útját járja, vagy megállt rajta. A daganat testen belüli elhelyezkedése arról árulkodhat, hogy a beteg életének melyik területét érintik a megoldatlan lelki problémák. A mellrák kialakulásával az anyaság érzékeny területét érte a karcolás. Sok emlőrákos betegnek van különös kapcsolata az édesanyjával – kezdve attól, hogy elhagyta, a gyakran túlságosan is szoros viszonyig bezárólag. Nem csupán negatív irányban fajulhat el tehát az anya-gyerek viszony. Ha felnőttkorban betegesen közeli kapcsolatban áll egymással anya és lánya, az éppoly egészségtelen lehet.
Édesanyám csodálatos asszony, küzdő, egy harcos, keményen dolgozott egész életében. Mindent megadott, amit a lehetőségei szerint megadhatott. Ami vele kapcsolatban bennem elakadt, az talán az, hogy mindig is lelkifurdalást éreztem, hogy nekem jobb életem van, mint ami neki megadatott. Ahogy tudtam, segítettem, mára jutottam el, hogy még többet tehetnék érte, de ma már egyenesben van, egészséges, mindene megvan, amit valaha kívánt, békében él magával.
Az anya-gyermek kapcsolat az én életemben sajnos nem valósult meg: 16 évesen meg voltam őrülve, hogy anya akarok lenni, aztán sokáig egyáltalán nem akartam gyereket. Aztán elváltam, újra nagyon akartam, akkor véletlen vizsgálat során kiderült, hogy méhsövényem van. Két műtét, második elvileg sikeres. Aztán továbbra sem lettem terhes, kivizsgálások, nagyjából semmi akadály, de mégsem. Lefogytam, diétáztam, (annyi ezresem lenne, ahányszor hallottam, hogy ne görcsöljá rá, már milliomos lennék...), de semmi. 2022-ben ezt elsirattam, 2023-nak úgy indultam neki, hogy utolsó évem ennyi idősen, hogy ennek esélyt adjak. Nem gyerekem lett, hanem tumorom, bakker.
A fenti két elakadás terápiára érdemes, megyek is, ne aggódjatok!
Édesanyámra visszautalva, amikor megtudta, mi van velem, hát úgy káromkodott, mint egy kocsis, tehát a következő pontban ő példaképem...
Ki nem mondott kapcsolati sérelmek
Amikor a mell puha mirigyszövetében, a természetes biztonságot, a szexualitást szimbolizáló testrészben rosszindulatú daganat jelenik meg, az nemcsak az anya-gyerek viszony, hanem a kapcsolatok témáját is felveti.
Mivel a tumor a test egyik legérzékenyebb helyén, a szív közelében találta el az érintettet, arról árulkodik, hogy a beteg megtartja magának, nem árulja el senkinek, ha megsebzik, nem beszél az őt ért támadásokról. A testnek kell megmutatnia, hogy valójában mi is a helyzet, hiszen a beteg a keblébe temeti a benne tomboló érzelmeket. Ezek a lelki sérülések tehát idővel fizikai tünetet produkálnak.
Kétszer mentem férjhez, és sokszor rájöttem, nem mondom ki azt, amit gondolok. Túl kedves vagy diplomatikus vagyok. Nem hazudok, csak az általam vélt, mások számára emészthető valóságot mondom ki. Vagyis eddig így volt. Most tanulom, hogy mindent ki kell mondani. Lehet, hogy ha én nem mondom ki, más sose mondja meg XY-nak, hogy egy gyökér. Viccelődtem vele párszor, hogy a mellemre szívtam azt a sok ki nem mondott szót, és tumor lett belőle, hát azért van benne valami. Kígyót melengettem a keblemen, milyen érdekes kifejezés is ez a magyar nyelvben. Olyanokra is időt és energiát pazaroltam, akikre nem kellett volna.
Amikor valami trauma ér, nem tudom, miért és hová vezethető vissza, de órákig vagy napokig nem tudok beszélni róla senkinek. Ki kell elemeznem, meg kell vizsgálnom minden oldalról, és amikor már tudok rá megoldást, amikor már átlátom, és a várható következményekkel tudok számolni, és felkészültem arra, hogy ezek érkezzenek is, akkor tudok megnyílni. Addig magamba temetem.
A nőiség háttérbe szorítása
A civilizált világban egyre inkább háttérbe szorulnak azok az erények, melyek hagyományosan a nőiséget szimbolizálják. A gyengédség, az önzetlen szeretet, a másokra való odafigyelés képessége olyan erények, melyek mind kisebb szerephez jutnak a hétköznapok során. Az emlőrák kialakulása utalhat arra, hogy a beteg élete során a női energiáit nem hasznosítja kellő mértékben, azokat elnyomja, és férfiakra jellemző eszközökkel próbál érvényesülni. Ezek az energiák azonban nem szűnnek meg, utat törnek a szervezeten belül, és emlőrák formájában hívják fel magukra a figyelmet.
Talán az egyik legerősebb lelki ok ez, amire visszavezethető nálam ez a fennálló állapot. Amióta dolgozom, csak keményen dolgozom. A főállásom mellett mindig volt pluszmunkám, hétvégén is, ha kellett. A pénz mindig jól jött, el is ment, ahogy jött. Férfiszerepet vállaltam, de közben próbáltam keményen nőként is viselkedni, fészket rakni, otthont teremteni, jó feleség lenni. De a felelősség, a miből élünk meg, a mit mikor veszünk meg mindig az én vállamon volt, mindig az én mellkasomat nyomta. Lehet persze, hogy csak én vettem magamra, de anyukámtól ezt a sémát láttam, ebben tudtam működni, hogy neki kell kézben tartania mindent, mert egyébként nem működik. Olyan feladatokat is magamra vállaltam, amit nem nekem kellett volna megtennem, és közben őrlődtem a két szerep között. Nyomasztott az anyaság kötelező érzése is, és ez a három malomkerék szépen egy hosszan tartó negatív stresszspirálba (jáj, de szép szó, mondd ki gyorsan háromszor egymás után,pedig még leírni is nehéz volt!) tolt bele. A negatív stressz pedig megbetegíthet, milyen vicces, hogy stresszkezelésből írtam a 2. szakdolgozatomat!
A fentiek alapján tehát abszolút megállapítható, hogy mintapéldája vagyok a pszichoszomatikus eredetű melldaganat kialakulásának.
Ami egyébként durva még, hogy a laboreredményem tökéletes! Egy pici eltérés van a trigliceridnél, de az általában megesik. A tumormarker pedig (ami egy vérvételes tesz) egy eltérést mutatott, mégpedig a petefészeknél. Ez egyéként jelezhet meglévő tumort a szervezetben (pipa), és a menses idején is eltérést mutat (a vizsgálat idején pipa).
Tehát hiába nyugtattam magam azzal, hogy jippijájé, a laborom tökéletes, ennek ellenére nőtt a cicimben egy tumor, amit csak és kizárólag az önvizsgálat majd a szűrővizsgálat mutatott ki.
Azért is írom ezt a blogot, és beszélek erről a helyzetről, akinek csak tudok, mert ha az én példámból okulva elmentek rákszűrésre, megtanuljátok a mell önvizsgálatát, és bármit észrevesztek, akkor KÉRLEK, azonnal TAKA az orvoshoz!
Mert szerintem jobb tudni a rosszat, mint évekig, évtizedekig félni attól, ami talán be sem következik. Az időben észrevett esetén van kezelési lehetőség, többféle terápia, de ha kezeletlen betegség, előrehaladott állapot áll fenn, akkor van, hogy már a csoda sem segít!
