A sz@rba lépés a népi hiedelem szerint szerencsét hoz, hogy ez valóban igaz-e, nem tudom, járjatok utána. Budapesten élek, ritkán léptem eddig bele, és kb 10 éve rájöttem, miért. Mert lehajtott fejjel, magam elé nézve közlekedtem az utcán, így megláttam a gyanús rakásokat, és időben ki tudtam kerülni. Baromi szerencsés vagyok, nem? 

Hát a nagy túróst! Nem néztem fel, és nem is láttam meg ezért azt, ami szép, a jó dolgokat, az emberek arcát, a felhőket, a lehetőségeket. Nyálasan hangzik, talán az is, de I.G.A.Z.!!!

No, visszautalva az előző blogbejegyzésre, az önismeret útján sz@rba lépni, hát az a lépés a diagnózis kellős közepe volt, meleg, lágy, több darabból áll, szó szerint nem, de átvitt értelemben igencsak bűzlik, és egyáltalán nem könnyű megszabadulni tőle, mégpedig hogy rosszindulatú daganat van a mellemben. Szeptember 21-én, két nappal a 42. születésnapom előtt közölte velem a dokinő, de addigra már eljutottam arra a pontra, hogy ha rossz lesz az eredmény, akkor is küzdök, felállok, koronát igazítok, és nekimegyek ennek a kis köcsög tumornak. Én leginkább humorral kezelem, abból is a fekete és a szarkasztikus humor az én terepem. Fogom még csillogtatni, ne aggódj, de először ki kell írnom magamból. 

Az biztos, hogy az első kezelés óta, amit egy coaching követett, ahol összegyűjtöttem a számomra tanulandó, fontos dolgok listáját, ahol a nevetés volt az egyik legkiemelkedőbb, hát nem röhögtem ennyit szerintem az elmúlt 5 évben. 

Mindent kifigurázok, ami ezzel kapcsolatos, az onkológián azt mondta egy hölgy, hogy én viccelődhetek rajta, mert nekem van. Fogd meg a söröm!

Mégis, a legijesztőbb diagnózis ellenére, amit egy nő valaha hallhat, hála van bennem. Az eredményhirdetéstől (ahogy én hívom) 4 nap telt el, és eljutottam addig, most kapaszkodj meg, mert meredek lesz!, hogy nekem erre szükségem volt! Hát mennyire nagy f@szság már ez! És mégis!

Hogy én vonzottam-e be? Valószínűleg... (Erről lesz még szó egy másik blogbejegyzésben!)

Akkor viszont én is tudom kihúzni belőle magam. Mert felismertem azt, hogy mennyire szerencsés vagyok. Soroljam? 

1. Szerencsés vagyok, hogy 42 évesen, viszonylag fiatalon kitapintottam egy csomót a mellemben. - Sokaknak olyan helyen nődögél, ahol nem is lehet érezni, csak a szűrővizsgálat mutatja ki, amikor már talán késő.

2. Szerencsés vagyok, hogy van magánintézményre, vizsgálatokra pénzem, és 17 nap alatt meglett a diagnózisom. 

3. Szerencsés vagyok, mert olyan orvosokhoz jutottam eddig, akik nem pikkpakkolnak, és az első vizsgálattól 1 hónap és 5 nap múlva már az első kemót kaptam. Tehát iszonyatos gyorsasággal történnek a dolgok, az én érdekemben. 

4. Szerencsés vagyok, mert egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy szégyelljem vagy tabuként kezeljem ezt az állapotot. 

5. Szerencsés vagyok, mert nincs áttét, továbbterjedés, lokalizált a tumor, így célzottan kezelhető. 

6. Szerencsés vagyok, mert vagyok annyira intelligens, hogy hallgatok az orvosokra, nem kezdek el fűt-fát beszedni, ami hátráltatná a kezelést. 

7. Szerencsés vagyok, mert akinek eddig elmondtam (a facebook-on létrehoztam egy, a bloggal azonos nevű zártkörű csoportot a barátaimnak, hogy oda tudjam közvetíteni a történéseket), mindenkitől csak szeretetet kapok, és olyan törődéscunami vesz körül, amit az ember csak a temetésén tapasztalhatna meg, ha ott lenne még fizikai valójában. 

8. Szerencsés vagyok, mert hiszek a kimondott szó erejében és a pozitív megvallásban, a pozitív gondolkodásban. Én főként a bibliai vonalat képviselem e téren, de tökmindegy, hogy melyik oldalról vizsgálod, a lényeg, hogy ami körül forogsz, az lesz a valóságod.

9. Szerencsés vagyok, mert van humorom, és tudok már saját magamon is nevetni. A feketehumorommal néha kiverem másoknál a biztosítékot, de ebben a helyzetben velem nevetnek, még az orvosok is, és ez feltölt, erőt ad, és még több viccet generál. 

10. Szerencsés vagyok, mert vagyok annyira intelligens, hogy felismerjem, hogy a betegség főként lelki eredetű, és tudok rajta dolgozni, ellene tenni! Megtehetem, hogy terápiára, családállításra megyek, tudatosan megvizsgálom az életem apró részeit, átlátom az ok-okozati összefüggéseket, és tudok változtatni, mert még van rá időm, lehetőségem. 

11. Szerencsés vagyok, mert nincs áttét, tehát a kezelések hatására a tumor csökkenése várható, ami miatt kisebb lesz a műtéti heg, ami az esztétikum szempontjából ennyi idősen azért még elég fontos. Az élet védelme az első, de szeretném még élvezni az életet, annak minden szépségével, minden huncutkodásával együtt. ;) 

12. Szerencsés vagyok, mert nem vagyok egyedül. Támogat a férjem, a kollégáim, a főnökeim, az ügyfeleim, a barátaim, a szomszédaim. És olyanok is támogatnak, akiktől sosem számítottam volna erre. Hogy dolgozhatok otthonról, és csak annyit, amennyit bírok.

13. Szerencsés vagyok, mert érzem Isten szeretetét, és az Ő túláradó kegyelmét! Minden nap körbevesz, üzen, jeleket ad, átölel. Isten a tenyerén hordoz. Mert én az vagyok, akit az Isten szeret!

14. Szerencsés vagyok, mert vannak kisebb és nagyobb céljaim az életben, ami felé menetelhetek, ami a szemem előtt lebeg. Hogy láthatom a nagyobb képet, hogy minden okkal történik. És életemben először nincs az irányítás a kezemben, és ez ijesztő, de felszabadító érzés is egyben.

15. Szerencsés vagyok, hogy a kis vágyaimat, amit nevezzünk bakancslistának, megvalósíthatom. 

16. Szerencsés vagyok, hogy túl fogom élni. 

17. Szerencsés vagyok, hogy megtehetem, hogy teljes cicicserét kérjek. :D 

18. Szerencsés vagyok, hogy vannak, akik szeretnek. És hogy én is szerethetek. 

19. Szerencsés vagyok, hogy a diagnózis óta többet beszélek a családtagjaimmal, barátaimmal, közelebb kerültem hozzájuk, és őket is közel engedtem. Nem zárkózom be többé, nem is hagynák. Köszi és ölelés innen is Nektek!

20. Szerencsés vagyok, mert kiírhatom magamból afféle terápiaként is használva ezt a blogot, és közben ráébredek a fontos dolgokra újra és újra. És majd visszaolvashatom később, amikor talán nem érzem magam ennyire szerencsésnek.

21. Szerencsés vagyok, hogy modern korban élhetek, modern diagnosztikai eljárások, kezelések, vizsgálatok állnak rendelkezésre, rengeteg szakirodalommal. 

22. Szerencsés vagyok, mert az élet, a sors, nevezzük bárhogy, összehoz olyan emberekkel, akik áldást jelentenek az életemre. Kapcsolatokat vagy tapasztalatot nyerek általuk. Mert minden a javamra van!

23. Szerencsés vagyok, mert már 3 parókám van, egyik menőbb, mint a másik. Ígértem is a nővérkének, hogy minden kezelésre másikban megyek, hogy jól összezavarjam, és ne ismerjen fel! :D 

23-at gyűjtöttem össze, nem terveztem ennyit, de ha ez a kedvenc számom, akkor gondoltam, eddig nem állok meg! De tudnék még gyűjteni, és fogok is, ígérem! 

Szerencsések vagyunk, de sokszor nem látjuk, amíg valaki vagy valami meg nem láttatja ezt velünk! Vedd észre! Legyél okosabb, mint én, aki csak abból ismertem fel, mennyire szerencsés vagyok, hogy az élet egy jó nagy büdös pofont adott. Mert én -ezek szerint- csak így tanultam... Eddig...